Tizennegyedike.

"Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották."

Tizenharmadika.

Sziasztok!
 Köszönöm a visszajelzéseket, az egyre növekvő feliratkozókat, igazán hálás vagyok nektek! <3

Xoxo.Bri. 

"Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról... csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok."

Tizenkettedike.

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap."

Tizenegyedike.

"A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés."

Tizedike.

Sziasztok!

Úgy imádlak benneteket! Komolyan! Elképesztő napról napra figyelni a visszajelzéseiteket, s ezért elképesztően hálás vagyok, noha ezt minden alkalommal elmondom, s talán számotokra már eléggé unalmas ez az egész.

Mindenesetre itt a következő fejezet, remélem tetszeni fog.:)

Kellemes olvasást és szerencsésebbeknek téli szünetet! <3

Xoxo.Bri.

"A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest."

Kilencedike.

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a hét kommentet, a majdnem ötven lájkot és majdnem negyven feliratkozót, az utóbbi napokban kapott díjakról már nem is beszélek! Tényleg, nincs elég köszönöm, hogy kimutassam, mennyire örülök nektek!

Xoxo.Bri.

"Előző nap még nélküle is volt értelme az életemnek. Most viszont szükségem volt arra, hogy mellettem legyen, hogy meglássam a dolgok valódi fényét."

Nyolcadika.

Hellóka!

Úristen (!), nagyon szépen köszönöm a majdnem 50 (!) lájkot, a véleményeket és a fokozatosan növekvő feliratkozókat!  <3 Imádlak benneteket! :)

Xoxo.Bri. 

"A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez."

Hetedike.

"A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata."

#Kritika.

Hellóka!

Nem régiben kértem kritikát Miss Sunshinetól, s ezt a napokban meg is kaptam. Gondoltam megosztom veletek és itt is megköszönöm, hogy fáradozott a blogomért és megajándékozott a véleményével.:)

http://interviewsforyou.blogspot.hu/

Xoxo.Bri.

U.I.:  Holnap se felejtsetek el visszanézni a blogra, mert érkezem a friss fejezettel.

Bri. - Last Moments

Kinézet: Nagyon összehangolt, szép kinézettel sikerül megörvendeztetned azokat, akik az oldaladra lépnek. Tudod, hogy mit csinálsz, tudod, hogy hogyan néz ki jól az egész és már a színek elárulnak valamit a blogod hangulatáról. A fejléc nagyon szép, jól összeszerkesztett és az idézet rajta különösen tetszik, hiszen nagyon szívbemarkoló, de mégis a lényegét ragadja meg annak, amiről valójában szól a Last Moments. Tökéletesen ki lehet igazodni az oldalon és nagyon tetszik a jobb sávban az a kép, ami Louis-ról van és a dalszöveg, amit választottál hozzá. Ezt remek ötletnek tartom, hiszen más blogoknál még nem láttam ilyet, de mégis olyan, mintha csak egy ismertető lenne a történetedről. Sok munkát fektethettél bele és ez meg is látszik a kinézeten, úgyhogy csak gratulálni tudok.

Alapötlet: Nagyon különleges, hogy egy ilyesfajta, kissé drámaibb hangvételű műbe kezdtél bele. Nem mindenkinek fordul meg a fejében hántolgatni egy olyan ember életét, érzéseit, akinek csak alig pár hónapja van hátra. Bár a címből először nem erre következtettem volna, de kellemesen meglepődtem, amikor beleolvastam az első fejezetekbe. Ilyen bloggal még nem találkoztam, úgyhogy örömmel tölt el, hogy te mégis ezt az alapgondolatot választottad. Különösen tetszett benne, hogy merted vállalni a kockázatot, hogy a One Direction-ös fiúk főszereplésével nem éppen egy boldog, de komoly mondanivalójú történetet kezdesz írni. Egyedi az alapötlet, mindenképp buzdítja az embereket, hogy olvassanak bele.

Szereplők: Kezdeném is akkor a mellékszereplőkkel: a banda tagjaival. Nagyon jól összegyúrtad a jellemüket, építettél bele sajátságokat, ami egy ilyen típusú blognál kell is. A Last Moments-ben az az egyik jó dolog, hogy te nem úgy írod le őket, mint a világ legboldogabb bandája, hanem olyan oldalukat is megmutatod, amit mások nem nagyon mernek. Ezáltal a One Direction komolyabbnak és sokkal érettebbnek mutatkozik, hiszen te nagyon jól le tudod írni, hogy hogyan is viselkednek. Mellékszereplőhöz tartoznak még Kim családtagjai is, akik nagyon erős karaktereknek bizonyulnak és jó, hogy nem a tipikus „olyan semmilyen” szereplők foglalják el az ő helyüket. Mindenkire más a jellemző, mindenki más stílusban beszél, más a gondolkodása, tehát a családtagok is kidolgozott, összetett karakterek.

Kimberly karaktere pedig nagyon erős, ezt pedig jól át is tudod adni az írásoddal. Összetett, jó jelleme van, hiszen nem az a tipikus főszereplő, amik a blogok többségében szerepel. Tetszik, hogy mindig mit azt csinálja, amit ilyen esetekben egy beteg lány tenne, te pedig egyszer sem hibázod el. Nagyon tetszik, hogy ilyen embert választottál főszereplőnek és őszintén szólva egyik karakteredbe sem tudnék belekötni. Összetettek, jól megformáltak, szerethetők és ennél több nem is kell.

Stílus: Már az első fejezetben kiderült, hogy nagyon jól írsz, remekül át tudod adni azt, amit a főszereplő – Kimberly – gondol. Nem sokan tudják hitelessé tenni azt, hogy valakinek csak hónapjai vannak hátra és ő mit is érez e tény miatt, de te ebben nagyon jó vagy. Remekül tudod használni a szavakat, a szereplőkhöz híven használod az írásstílusod és eközben olyan alapvető gondolatokat osztasz meg velünk, amik nagyon sokat jelenthetnek. A fejezeteid elején mindig tetszik, hogy idézetet választasz, majd gondolkozol nagyjából egy bekezdésnyit, amik nem kívülálló szövegek, hanem szorosan kapcsolódnak a történethez. Tetszik, ahogy Kim gondolkodik a világról, arról, hogy a többi embernek mennyi elvesztegetett ideje van az életre, s különösképpen az tetszik, hogy a betegsége után a megváltozott gondolkodásmódját hitelesen tudod átadni. Nagyon szépen tudsz írni, van, hogy az ember sír rajta, van, hogy csak nevet és ez a kettősség csakis az írásodnak köszönhető. Remekül fogalmazol, tudsz határt húzni a monológok és párbeszédek között, úgyhogy élvezet olvasni az írásodat. Egy aprócska javaslatom lenne csak: próbálj meg kicsit kevesebb párbeszédeket beletenni, mert bár jó olvasni őket, nem mindent kell leírni ahhoz, hogy értsük a helyzetet. Ennek ellenére nagyon jó az írásstílusod, szerintem van érzéked ehhez és én javaslom, hogy foglalkozz ezzel a jövőben is!

Cselekmény: Nagyon jó ütemben haladsz a történettel, nem érzem se lassúnak, se túlságosan gyorsan. Követhetőek az események, nem lehet belezavarodni és a történések sem olyanok, mint egy szappanoperában. Nemcsak megy, megyeget, hanem érzem is, hogy valahová el akarsz jutni, s ez általában a fejezetek végén ki is derül. Új dolog számomra, hogy te nemcsak a két főszereplőt helyezed előtérbe, tehát nem csak ők beszélgetnek részeken keresztül, hanem folyamatosan jönnek a mellékszereplők is, a lány családtagjai, illetve a banda többi tagja. Ez valóban jó ötlet részedről – habár nem is biztos, hogy te ezt észreveszed - , de ezáltal az olvasó nemcsak azt érzi, hogy ott van a két ember és a többivel azt sem tudjuk, hogy mi is van, hanem valósághűen bevonod a többieket is. Az eddigi fejezeteid alapján nagyon tetszik a cselekmény fővonala, hiszen ki tudod használni minden lehetőségét annak, hogy ők ilyen állapotban vannak és sosem hanyagolod el azt, hogy mi megtudjuk, hogy változott -e az állapotuk, avagy sem. Egy következetes, jól nyomon követhető és megfelelő ütemben haladó cselekményed van!

Ötletesség: Már maga az alapötlet is hihetetlenül tetszett, de hogy az elkövetkezendő fejezetekben is várnak ránk meglepetések, azt magam sem hittem volna. Sok olyan történet van, amiben a szereplő csak él és virul, vagy éppen ellenkezőleg, mindig szerencsétlen, ezért pedig a kórházban köt ki. Utóbbiról természetesen nem beszélhetünk a te esetedben, hiszen a történet már a kezdetektől fogva ott játszódik, de tetszik, hogy nem túl elcsépeltek a történések benne, hanem a saját gondolataidat is belevitted, a saját ötleteidet használtad fel az eddigi fejezeteid során is. Ez jó dolog és mindenképp figyelemreméltó!

Összességében nagyon elégedett lehetsz a blogoddal, mert nemcsak a kinézet gyönyörű, hanem az írásod is!

Hatodika.

Hellóka!

Először is szeretném megköszönni  a díjat, amit kaptam, aztán szokás szerint a kommenteket.:) Az pedig még nagyobb örömmel tölt el, ha kicsit sikerült benneteket megsiratnom, noha félreértés ne essék, nem akarlak benneteket megríkatni, egyszerűen csak örömmel tölt el, hogy az érzelmeket sikerült átadnom nektek, elvégre ettől (is) történet egy történet.:) Sokan említettétek már, hogy remélitek, Kim rendbe jön és happy end lesz a vége, nem ígérek semmit. Próbálok reális maradni, mégis valami csodát belevinni a soraimba, amit megérdemelnek a szereplőim, remélem bármi is történik nem pártoltok el tőlem.:)

Utólag is boldog Mikulást mindenkinek!<3

Xoxo.Bri.

"Jó, hogy én én vagyok. Jó, hogy te te vagy. De a legjobb, hogy mi mi vagyunk."

Ötödike.

"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."

Negyedike.

"Ha elmegyek is, veled maradok; erre csupán a szeretet képes."

Harmadika.

Hellóka!

Ismét csak köszönni tudom a visszajelzéseket és a lájkokat. Tényleg elképesztően örülök, hogy ennyi olvasója akadt a történetemnek.:)

Xoxo.Bri.

"Nem az lesz a sztár, aki híres, és tele van vele a sajtó, hanem aki tud támaszt és vigaszt nyújtani akkor, amikor nehéz perceik vannak azoknak, akik bíznak benne. Akinek a zenéjében találnak lélekhez szólót."

Másodika.

"Köztudott, hogy a szemek beszélnek. Két idegen minden különösebb erőfeszítés nélkül felfedheti kölcsönös érdeklődését és vonzalmát egyetlen pillantásban."

Elseje.

"Néha az ember kinyit egy kaput, vagy egy kórházi szoba ajtaját, egy hálószobaajtót, és ott találja az Igazit."