Gondolatok

Hellóka!

Kérlek olvasd el!

Fogalmam sincs, hogy hogyan vagy mivel kezdjek bele. Annyi minden kavarog a fejemben a kezdetektől, a megvalósításon át a nektek szóló háláig, hogy kell egy kis idő, míg begépelem a sorokat és méltóképp "elbúcsúzom" a blogtól.

Ez a történet már hosszú ideje őrlődött bennem, de féltem belekezdeni, hiszen ez nem a minden boldogan végződik és élnek, amíg meg nem halnak sztori volt már a fejemben sem. Mikor ez az egész kipattant a fejemből már tudtam, hogy nem happy end lesz, ez amolyan próba is volt számomra. Érdekelt, hogy mennyire tudok szomorú, gyászos fejezeteket írni, mennyire tudom átadni az érzelmeket és esetleg valami újat adni a ti világról és életről alkotott képetekhez. Egyszerűen valami újat akartam, számomra sikerült, hiszen ez az első történet, amivel teljes mértékig elégedett vagyok, aminek egy sorát sem változtatnám meg, de hogy a történet számotokra milyen eredménnyel volt azt döntsétek el ti, s ha gondoljátok osszátok meg velem, mert természetesen minden gondolatotok érdekel a történetről.

Amúgy alig tudom elhinni a majdnem 90 olvasót, a több, mint 32.000 ide tévedőt, a rengeteg "lájkot" és a kommenteket, amikkel minden fejezet alatt megajándékoztatok. Kétségtelenül eddig ez a legsikeresebb blogom, s erre büszke vagyok, ahogyan rátok is. Elvégre nélkületek sehol sem tartana a blog.

Sajnálom, hogy néha sikerült megsiratnom benneteket, főleg így a vége felé, higgyétek el nem célom embereket ríkatni, de ez is amolyan visszajelzés volt számomra, hogy sikerült átadnom az érzelmeket és köszönöm, hogy ezt megírtátok nekem, hogy sokatoknak mindig volt pár szavuk hozzám. <3

A történetnek nem lesz folytatása. Egy időben gondolkodtam rajta, de aztán abban maradtam, hogy ezt nem akarom tovább ragozni. Ez számomra jó úgy, ahogyan van.

Egyelőre nem tervezek új blogot, bár ez nálam természetesen mindig változhat, mindenesetre, ha új blogot nyitok arról tudni fogtok.(:

Addig is pedig itt van a nem régiben kezdett www.bri-iwantfly.blogspot.com

Az utolsó fejezet eme bejegyzés alatt található, kérlek még utoljára vagy éppen legelőször osszátok meg velem a történetről a véleményeteket! <3

Köszönöm, hogy eddig kitartottatok mellettem!

Xoxo.Bri.

U.i.: Az utószó a Last Moments modulban olvasható!

Harmincadika.

"Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veled leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzed az arcodon, az én leheletem lesz az, s ha hűs szellő legyezi lüktető halántékod, az én lelkem lesz az."

Huszonkilencedike.

Sziasztok!

Egyelőre nem mondok semmit, majd holnap jövök a "beszédemmel" az utolsó fejezettel együtt!

Xoxo.Bri.

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

Huszonnyolcadika.

"A végzet (...) olyan volt, mint az idő múlása; megváltoztathatatlan, kérlelhetetlen és tökéletesen közönyös az élők személyes igényeivel szemben."

Huszonhetedike.

Sziasztok!

Mondhatni kevesebb, mint egy hét van vissza a történetből, hiszen vasárnap hozom az utolsó fejezetet is. Remélem mindenki velem tart még ebben a pár részben, ahol fény derül Louis és Kim sorsára is.

Köszönöm szépen a véleményeket, imádlak benneteket!

Xoxo.Bri.

"Ha csak egy részedként élhetek tovább, nekem az maga a mennyország."

Huszonhatodika.

Sziasztok!

Gondoltam már a reggeli órákban felrakom a huszonhatodik fejezetet, mert miért is ne?! Szóval jó olvasást és köszönöm szépen a visszajelzéseket, szó nincs rá, hogy mennyire örülök minden kommenteteknek! <3(:

Xoxo.Bri.

"Az ember azért hisz, amiért levegőt vesz: mert életben akar maradni."

Huszonötödike.

"Amikor a baj elér egy bizonyos szintet, már nem lehet javítani vagy változtatni rajta, mert egyre csak rosszabb lesz minden."

Huszonnegyedike.

Sziasztok!

Elképesztően imádlak benneteket! Hihetetlen, hogy ennyi kommentet kaptam, nagyon szép köszönöm, ahogyan az egyre gyarapodó feliratkozókat is! Nincs szó, amivel ki fejezhetném, hogy mennyire hálás vagyok! (:

Jó olvasást és kellemes hétvégét!

Xoxo.Bri.

"Mások rólad alkotott véleménye nem kell, hogy a te valóságoddá váljon!"