Köszönöm

Sziasztok!

Ezen a blogon nagyon régen jelentkeztem, hiszen nem volt semmi, amiért írtam volna. Folytatást még mindig nem akarok a történetnek, mert ezt így tartom egésznek, de úgy éreztem már hetek óta, hogy még tartozok egy bejegyzéssel, amire most sort is kerítek.

Elképesztően köszönöm a rengeteg visszajelzést, melyek máig jönnek néha napján, s amin máig megdöbbenek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy sikere lesz a blogomnak, s ezt az érzést nem igazán sikerült megszoknom. Remélem nem is fogom, ugyanis isteni érzés tudni, hogy akár egy percre is, de hatással voltak rátok a soraim. Minden ezzel a bloggal töltött igyekezetem megérte, mert csodálatosak vagytok és ezer köszönet és bejegyzés sem adná vissza azt, hogy mennyire hálás vagyok nektek!

Köszönöm!

Xoxo.Bri.

Facebook csoport!

Last Moments Trailer

Gondolatok

Hellóka!

Kérlek olvasd el!

Fogalmam sincs, hogy hogyan vagy mivel kezdjek bele. Annyi minden kavarog a fejemben a kezdetektől, a megvalósításon át a nektek szóló háláig, hogy kell egy kis idő, míg begépelem a sorokat és méltóképp "elbúcsúzom" a blogtól.

Ez a történet már hosszú ideje őrlődött bennem, de féltem belekezdeni, hiszen ez nem a minden boldogan végződik és élnek, amíg meg nem halnak sztori volt már a fejemben sem. Mikor ez az egész kipattant a fejemből már tudtam, hogy nem happy end lesz, ez amolyan próba is volt számomra. Érdekelt, hogy mennyire tudok szomorú, gyászos fejezeteket írni, mennyire tudom átadni az érzelmeket és esetleg valami újat adni a ti világról és életről alkotott képetekhez. Egyszerűen valami újat akartam, számomra sikerült, hiszen ez az első történet, amivel teljes mértékig elégedett vagyok, aminek egy sorát sem változtatnám meg, de hogy a történet számotokra milyen eredménnyel volt azt döntsétek el ti, s ha gondoljátok osszátok meg velem, mert természetesen minden gondolatotok érdekel a történetről.

Amúgy alig tudom elhinni a majdnem 90 olvasót, a több, mint 32.000 ide tévedőt, a rengeteg "lájkot" és a kommenteket, amikkel minden fejezet alatt megajándékoztatok. Kétségtelenül eddig ez a legsikeresebb blogom, s erre büszke vagyok, ahogyan rátok is. Elvégre nélkületek sehol sem tartana a blog.

Sajnálom, hogy néha sikerült megsiratnom benneteket, főleg így a vége felé, higgyétek el nem célom embereket ríkatni, de ez is amolyan visszajelzés volt számomra, hogy sikerült átadnom az érzelmeket és köszönöm, hogy ezt megírtátok nekem, hogy sokatoknak mindig volt pár szavuk hozzám. <3

A történetnek nem lesz folytatása. Egy időben gondolkodtam rajta, de aztán abban maradtam, hogy ezt nem akarom tovább ragozni. Ez számomra jó úgy, ahogyan van.

Egyelőre nem tervezek új blogot, bár ez nálam természetesen mindig változhat, mindenesetre, ha új blogot nyitok arról tudni fogtok.(:

Addig is pedig itt van a nem régiben kezdett www.bri-iwantfly.blogspot.com

Az utolsó fejezet eme bejegyzés alatt található, kérlek még utoljára vagy éppen legelőször osszátok meg velem a történetről a véleményeteket! <3

Köszönöm, hogy eddig kitartottatok mellettem!

Xoxo.Bri.

U.i.: Az utószó a Last Moments modulban olvasható!

Harmincadika.

"Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veled leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzed az arcodon, az én leheletem lesz az, s ha hűs szellő legyezi lüktető halántékod, az én lelkem lesz az."

Huszonkilencedike.

Sziasztok!

Egyelőre nem mondok semmit, majd holnap jövök a "beszédemmel" az utolsó fejezettel együtt!

Xoxo.Bri.

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

Huszonnyolcadika.

"A végzet (...) olyan volt, mint az idő múlása; megváltoztathatatlan, kérlelhetetlen és tökéletesen közönyös az élők személyes igényeivel szemben."