2013. február 17., vasárnap

Gondolatok


Hellóka!

Kérlek olvasd el!

Fogalmam sincs, hogy hogyan vagy mivel kezdjek bele. Annyi minden kavarog a fejemben a kezdetektől, a megvalósításon át a nektek szóló háláig, hogy kell egy kis idő, míg begépelem a sorokat és méltóképp "elbúcsúzom" a blogtól.

Ez a történet már hosszú ideje őrlődött bennem, de féltem belekezdeni, hiszen ez nem a minden boldogan végződik és élnek, amíg meg nem halnak sztori volt már a fejemben sem. Mikor ez az egész kipattant a fejemből már tudtam, hogy nem happy end lesz, ez amolyan próba is volt számomra. Érdekelt, hogy mennyire tudok szomorú, gyászos fejezeteket írni, mennyire tudom átadni az érzelmeket és esetleg valami újat adni a ti világról és életről alkotott képetekhez. Egyszerűen valami újat akartam, számomra sikerült, hiszen ez az első történet, amivel teljes mértékig elégedett vagyok, aminek egy sorát sem változtatnám meg, de hogy a történet számotokra milyen eredménnyel volt azt döntsétek el ti, s ha gondoljátok osszátok meg velem, mert természetesen minden gondolatotok érdekel a történetről.

Amúgy alig tudom elhinni a majdnem 90 olvasót, a több, mint 32.000 ide tévedőt, a rengeteg "lájkot" és a kommenteket, amikkel minden fejezet alatt megajándékoztatok. Kétségtelenül eddig ez a legsikeresebb blogom, s erre büszke vagyok, ahogyan rátok is. Elvégre nélkületek sehol sem tartana a blog.

Sajnálom, hogy néha sikerült megsiratnom benneteket, főleg így a vége felé, higgyétek el nem célom embereket ríkatni, de ez is amolyan visszajelzés volt számomra, hogy sikerült átadnom az érzelmeket és köszönöm, hogy ezt megírtátok nekem, hogy sokatoknak mindig volt pár szavuk hozzám. <3

A történetnek nem lesz folytatása. Egy időben gondolkodtam rajta, de aztán abban maradtam, hogy ezt nem akarom tovább ragozni. Ez számomra jó úgy, ahogyan van.
Egyelőre nem tervezek új blogot, bár ez nálam természetesen mindig változhat, mindenesetre, ha új blogot nyitok arról tudni fogtok.(:
Addig is pedig itt van a nem régiben kezdett www.bri-iwantfly.blogspot.com

Az utolsó fejezet eme bejegyzés alatt található, kérlek még utoljára vagy éppen legelőször osszátok meg velem a történetről a véleményeteket! <3

Köszönöm, hogy eddig kitartottatok mellettem!
Xoxo.Bri.
U.i.: Az utószó a Last Moments modulban olvasható!

24 megjegyzés:

  1. Ez egyszerűen valami csodálatos volt.:) Nagyon szépen köszönöm a blogod által nyújtott élményt. Valami hihetetlen, hogy ennyire jól írsz. Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Bri.!
    Megszeretnem koszonni azokat a perceket, amikben arra teritett az irasod, hogy felfogjam mit jelent elni.
    Lehet, hogy nem happy end lett a vege, de ez igy volt tokeletes.! Az erzelmek, amik kavarogtak (mellesleg meg mindig, ha eszembe jut ez a tortenet) bennem a sorok olvasasa alatt, olyanok voltak, amit akkor ereztem mikor elvesztettem a nagypapamat. Ha ujra kezdhetned az egeszet remelem szinten ezek az erzesek lennenek bennem. Imadlak Bri.
    Xx Elena

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Bri!
    Én már leírtam az utolsó fejezetben a véleményem, de annyit még hozzátennék, hogy soha, de soha nem fogom elfelejteni ezt a csodás történetet, amit alkottál nekünk!!! Mindig is szeretni fogom, és abban biztos vagyok, hogy sokszor fogom még elolvasni ezt a remekműt!! :) <3

    VálaszTörlés
  5. Kedves Bri!
    Az utolsó két fejezetet csak ma olvastam el. És őszintén meg kell, hogy mondjam végig sírtam az egészet. Annyira szomorú volt. De egyszerűen imádtam az egész történetedet, igaz nem az elejétől kezdve olvasom a blogodat mert csak nem rég bukkantam rá. Viszont nagyon örülök neki, hogy rátaláltam, mivel hasonló történettel még nem volt alkalmam találkozni.
    Egyszerűen hihetetlenül ügyesen írsz. Minden érzelmet átadsz az írásaiddal. Nem sok blogerína képes erre! De te igen! Remélem mihamarabb jelentkezel majd egy új csodás történettel, addig is a másik blogodat is biztos, hogy elfogom olvasni.
    Ui: Csak gratulálni tudok ehhez a fantasztikus történethez!
    Puszi: Jenny.<3

    VálaszTörlés
  6. Kedvas Bri,
    Végig követtem a blogodat, és végig tisztában voltam vele, hogy ez nem happy end lesz, de meg kell hogy mondjam, ez így volt csodás, annak ellenére hogy végigsírtam az egészet..:)
    Annyira jól írsz, hogy arra már nincs megfelelő szó:) Örülök hogy olvashattam Kim történetét.
    A vashappeninlondon-t már olvastam(és az is borzasztóan tetszett) és most elkezdtem az iwantfly-t:D
    Gratulálok ehhez a csodás bloghoz!:)
    Barbi :* <3

    VálaszTörlés
  7. Szia!:) kérlek hozd vissza az énekelj nekem blogot,mert még csak pár napja találtam rá és nem sikerült végigolvasnom.:(((( esetleg belinkeled a facebook-odat,h elérhessünk? :/ nagy rajongód : ~MonikaSamuels

    VálaszTörlés
  8. Kedves Mindenki.
    Elöljáróban csak annyit, hogy az író apja vagyok.
    Tudtam róla, hogy blogol, de betudtam annak, hogy valami ifjonti hobbi, csinálja csak ha neki jól esik. Néha beleolvastam korábbi műveibe,(bár ő ezt nem nagyon díjazta) és tudtam, hogy tehetséges.
    Aztán ma, elküldte nekem ezt a linket,ha már olvasni akarok tőle valamit, ezt olvassam el. Mint kellemes kötelességnek érezve bele kezdtem. Néhány mondat után tova tűnt a kötelesség, belezuhanva a történetbe végig olvastam egy délután alatt. Mindig szerettem volna híres, vagy tehetséges emberrel beszélgetni arról, hogy ők hogyan látják a világot. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az egyikkel itt élek egy fedél alatt. Egy teljesen más embert ismertem eddig. Azt hittem ismerem a lányom, hisz sokat beszélgetünk, nevetünk, és ritkábban de veszekedünk. De azt, hogy egy ilyen történetet kreáljon ami, bevallom férfiasan, mélységesen meghatott, nem gondoltam volna. Talán sose tudok ezután csak úgy rágondolni többet, mint az én kicsi imádott lányom. Ezután ott lesz egyfajta alázat is, egy eleddig ismeretlen emberke iránt, aki egy ilyen gyönyörű történetet papírra vetett. Mindig sejtettem, hogy többre hivatott, de most már tudom. Elolvasva a történetet, és a kommenteket, fantasztikusan büszke vagyok rá. Bár vitáink ezután is lesznek, és ha rászolgál a büntiket sem ússza meg :)de
    megígérhetem, nem hagyom, hogy ez a tehetség elkallódjon.
    Köszönöm mindazoknak akik eddigi munkáit olvasták, és buzdították a folytatásokra. Ezután én is fogom :D

    u.i. A OneDirektion-ról nincs semmilyen fogalmam. Tudom, hogy egy zenekar, és a lányom szereti. Tehát a történet felőlem bármilyen fiktív együttesről szólhatott volna. Tehát a történet élvezete, nálam nem ez miatt volt.

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Gondolom most részünkről jönne a köszönetnyilvánítás, de egyenlőre úgy sírok, hogy alig látok a könnyeimtől:( És igen a te blogod miatt, de egy percig se érezd magad rosszul emiatt, mert imádtam mind részt, minden mondatot és minden betűt. Imádom az olyan történeteket melyek valamilyen erős érzelmet váltanak ki belőlem, legyen az sírás vagy nevetés. S habár nálad az előbbire került sor, akkor is szerettem. Szerettem mert olyan érzéseket hozott elő, amit lehet, hogy az agyam nem akart, de a szívemnek jót tett. Úgy hogy köszönöm neked ezt a történetet, akkor is ha nem happy end lett a vége:) Most pedig megyek és hallgatok valami vidám számot, hogy ne bőgjek egész este:D:( Remélem olvashatok még majd tőled történeteket, mert bevallom nagy rajongód lettem:)
    xx nikosz

    VálaszTörlés
  10. Csak annyit tudok mondani, köszönöm , hogy olvashattalak.

    VálaszTörlés
  11. Nos,olyan lány vagy akinek sikerült megríkatnia!Soha nem gondoltam volna hogy sírni fogok egy blogon és veheted ezt tőlem egyfajta kitüntetésnek ugyanis neked sikerült.Igazad van hogy ez nem egy sablonos story aminek a vége 'Happy and'lesz ,hanem egy jól összedolgozott blog!Büszke lehetsz magadra hogy ilyet kreáltál.Amúgy,ha érdekel hasonló témájú blog akkor azt szívesen belinkelem,ha még nem olvastad,de ott nem Louis(Mellesleg őt imádom a legjobban és Zaynt)a főszereplő,hanem Zaynes van és egy Harrys.Úgyhogy ha érdekel akkor írj vissza és linkelek oké?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kapok a lehetőségen, kérlek linkeld a blogot! (:

      Törlés
  12. Drága "irónő"!
    Őszintén nem is tudom hol kéne kezdenem a kis monológomat ahhoz, hogy méltóképp kifejezzem magam. Ennek a történetnek sikerült engem teljesen elvarázsolnia. Az egészet sikerült úgy leírnod, hogy átérezzem az összes szereplő érzését egytől egyig. Az írásod annyira gyönyörű, annyira mámoros volt, hogy képtelen lettem volna a vége előtt befejezni a blog újabb részeinek elolvasását. Egyszerűen felnézek rád, amiért ilyen tiszta érzéseket tudtál belevarázsolni egy ilyen egyszerűnek ígérkező cselekménysorba. Nem vagyok érzékeny típus, de az utolsó 3 részt remegve bőgtem végig. Sikerült! Megtörtél.:) Remélem hallok még rólad, és hasonló jó történeteidről. Minden tiszteletem és gratulációm.
    Puszillak:)

    VálaszTörlés
  13. Kedves Bri,

    Nagyon különleges történet amit megírtál nekünk.Rendkívül tehetségesen írsz.A szívemhez nőtt ez a blog.Most nem tudom miért,de nagyon nehéz leírni amit érzek.Nem sok mindenen sírok,de neked sikerült megríkatnod.Az egész történetet ennyire átélni hihetetlen érzés volt.Szerintem egy szomorú blog jobban megmarad az emberekben mint egy 'Happy End' végű.Minden rész úgy tökéletes,ahogy van.Gyönyörűen meg van fogalmazva.Mint általában elmondhatom,hogy imádtam,nem tudok vele betelni stb...Esküszöm nem tudok mit írni,nem jönnek a szavak,még mindig az előző rész hatása alatt vagyok.Nagyon sajnálom,hogy nem írtam az utolsó két rész alá,csak nem voltam itthon és most olvastam el őket.Mesébe illő ez az egész.A királylány várja hercegét amikor Ő hirtelen belecsöppen az életébe.Csodás dolgokat csinálnak együtt.Mindig meg tudnak beszélni mindent.De a legfontosabb,hogy feltétel nélkül,teljes szívből szeretik egymást.Bármint megadnának azért,hogy együtt lehessenek.Nem tudom milyen érzés lehet Kimnek,Louisnak és a többieknek és nem is szeretném megtapasztalni.Soha nem tapasztaltam,milyen ha egy olyan embert veszítesz el,aki hihetetlen közel áll hozzád.Belegondolni is szörnyű.Fogalmam sincs mi történhetett utána velük.Legbelül mindig reménykedtem abban,hogy mégis sikerül meggyógyulnia és örökre együtt lehetnek,de rájöttem,hogy akkor minden túl jól végződne.Tényleg bekövetkezett a csoda és nem is a történet végén.Szinte az első részek valamelyikében besétált az ajtón és ott volt Kimberlyvel.Néha olyan dolgok történtek amikre nem is számítottam.Nem tudom elégszer megköszönni,hogy szántál erre időt és egy ilyen csodát megírtál.Most gyorsan elolvasgattam a kommenteket itt lent.Láttam apukád is írt:)Az ő helyében én is nagyon büszke lennék rád.Nagyon gratulálok,hogy ennyi emberből sikerült érzelmeket kiváltani.Le a kapalappal előtted.Egyre kérlek...Ne hagyd ezt a tehetséget elveszni.Foglalkozz vele:)Engem evvel az egésszel megtanítottál arra,hogy nagyon meg kell becsülni az életet.Nem szabad csak ülni és várni mi fog történni pár perc,nap vagy év múlva.Azt hiszem ennyi lenne...A végére csak sikerült összehoznom egy kisebb kommentet.Most megyek és olvasom a többi blogod:)

    Ui:Remélem még sok munkádat olvashatom.Köszönöm még egyszer.

    Viki.xx

    VálaszTörlés
  14. Drága, drága, drága Bri!
    Egyszer már leírtam, amit akartam, de azt valamiért kitörölte, úgyhogy megint megpróbálom ugyanazt "elmondani" Neked.
    Fogalmam sincs, hogy hol kezdjem, mert rengeteg érzés kavargott/kavarog bennem. Valahogy elfelejtettem sírni is, mikor elolvastam az utolsó fejezetet. Pedig az az előttit megsirattam, de itt én is kb. annyira üresnek éreztem magam, mint ahogy azt Louis tette. Éreztem, hogy ennek nem lesz boldog vége, így nem lepődtem meg a fejleményeken, de ettől függetlenül ugyanolyan rossz volt. Mármint ne értsd félre, gyönyörűen leírtad, csak az érzés, hogy Kim meghalt, és hogy nem olvashatom tovább a kedvenc blogomat szörnyű volt. Nem voltam állandó kommentelőd, nagyon sajnálom, de ide muszáj írnom,mert megérdemled! :)
    Fantasztikus író vagy, remélem tudod? Olyan tökéletesen tudod átadni az érzelmeket "pár" mondattal, ahogy csak nagyon kevesen. Imádom a fogalmazásmódodat, mindig meg tudsz hatni!
    Ez az utolsó rész talán a legjobb lett - és persze, valahol a legrosszabb, a cselekmény miatt -. Egy valamit hiányoltam. Kim végig azért aggódott, hogy Louis hogy is lesz ezek után, megmarad-e annak a fiúnak akit ő szeretett. És ez pont nem derült ki, amit egy kicsit sajnáltam, mert erre nagyon kíváncsi voltam.
    De ettől függetlenül továbbra is fantasztikusan jónak tartom, ilyen drámai és szép blogot még nem olvastam, úgyhogy mostantól nagyok az elvárásaim másokra nézve, ha meg akarják haladni a Te szintedet! :D
    Nem tudok mást még írni, szerintem mindent elmondtam, úgyhogy márcsak annyi, hogy nagyon szépen köszönöm, amiért megajándékoztál egy ilyen szép történettel!

    Egy HATALMAS rajongód: NightlyGirl xxx

    VálaszTörlés
  15. Na itt van az egyik Zaynes:http://onethingoneband.blogspot.hu/
    Bocs,ha már olvastad,de én imádtam és amúgy azt nem mondtam,de sok osztálytársamnak ajánlottam a blogodat és ők is olvassák azt mondták hogy imádják!;)
    És itt van Harrys:http://harrystylesbestlovestory.blogspot.hu/2012/06/eloszo.html
    Előre szólok hogy imádtam!:D:D:D:D:D
    Jó olvasást!És még egyszer gratulálok!♥♥♥

    VálaszTörlés
  16. Kedves Bri!
    Bocsi, hogy nem írtam kommenteket, de nem vagyok az a típus, aki mindig ír kommenteket. Az elejétől végéig követtem a blogodat. Amikor vidám rész volt, a szereplőkkel együtt örültem, mikor szomorú rész volt, a szereplőkkel együtt sírtam. Nem telt el nap, hogy nem gondoltam volna arra, hogy vajon mi lesz a folytatás. Igaz, hogy nem lett vidám vége a blogodnak, de szerintem ez ettől lett szép. Megmutatja, hogy az élet nem csak a jó dolgokról szól, hanem vannak árnyoldalai is. Nem csak a "Happy Endek" léteznek, hanem vannak igenis szomorú végzetek is. Nincsen rá szó, hogy mennyire imádom még most is, a blog végeztével is a blogod. Amikor elolvastam az utolsó részt, akkor még miután elolvastam, azután is sírtam. Nem főként azért, mert meghatódtam. Persze meghatódtam, de ki nem egy ilyen részen? :) Azon sírtam, hogy mennyire szerettem ezt a blogot, és itt most vége, de ezek nem csak szomorú könnyek voltak.Voltak köztük olyan könnyek is, amik a köszönetről szóltak. Köszönöm, hogy olvashattam a blogodat! És, ha másik blogba kezdenél bele, szóljon akármiről is, én olvasni fogom.
    Köszönöm, még egyszer, hogy olvashattam: Candy~1D <3<3<3 :))

    VálaszTörlés
  17. Drága Bri!
    Megkérhetlek arra, hogy beleolvass az én blogomba is?! Hasonló témát dolgoz fel, mint a Tied, de nyugalom! ez teljesen más, hisz Liam a főszereplő, Louis mellett:)
    Mellesleg, már ezer éve befejeztem:) Remélem, hogy beleolvasom, és hagysz nekem egy kis véleményt! :)
    http://brotherslife1d.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  18. Nem hiszem el... 100. feliratkozó vagyok és mit látok? Vége a blognak. Hihetetlen. Még csak a 14. fejezetnél járok, véletlenül idetévedtem... És látom, hogy vége van a blognak.:/ Már rengeteget sírtam a történeteden kedves Bri, és a kommentekből már látom, ezek után is fogok. De nem érdekel, folytatom!:) Elvégre azért vagyok itt, hogy átvegyem azokat az érzelmeket, amiket a műveiddel teremtettél meg. Alig várom, hogy tovább olvashassam, és persze ezek után a Vas happenin' London?-nak is nekilátok.:)

    Folytasd kérlek az írást, fantasztikus vagy!

    VálaszTörlés
  19. Kedves Bri,
    Életem legszebb blogja volt. Most perpillanat nem látok és nem is kapok levegőt, annyira sírok. Gyönyörűen fogalmazol, imádom ahogy leírod a cselekményt/szereplőket. Kifejezetten örültem, hogy nem 'happy end' lett a vége. Nem is tudom még mit mondhatnék..
    Talán csak annyit, hogy köszönöm.
    Életem legszebb és legcsodálatosabb blogját olvashattam.
    Gratulálok neked, teljes szívemből!

    VálaszTörlés
  20. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  21. Kedves Bri!
    Tudom,már egy hónapja befejezted a blogot, de csak most találtam rá, a legnagyobb bánatomra, valamint azzal is tisztában vagyok, hogy ezt már nem biztos, hogy elolvasod, de én mégis leírnám, a gondolataimat, ha nem bánod! :)
    Először is! Iszonyatosan tehetséges vagy, így arra kérlek, hogy bármilyen jövőt szánsz magadnak, sose hagyd abba az írást! (akár egy könyvről, akár egy blogról, akár egy one shot-ról van szó,mert hidd el, nem kis olvasottságod lenne!!) Olyan érzéked van az íráshoz, ami csak nagyon kevés embernek adatik meg!
    Másodszor pedig! Elárulok egy titkot. Én egy nagyon érzékeny lány vagyok, akit nagyon sokszor törtek már össze, de sosem mutatom ki érzéseimet, mert ahogy a történetedben Kim, úgy én sem szeretem, ha sajnálnak, vagy ha miattam szomorú valaki ilyen értelemben. Így még életemben nem sírtam el magam egy történeten sem. (Pedig már számlálhatatlan blogot olvastam) Azonban! A te blogod olyan szinten meg tudott szólítani, hogy akárhol, akármikor olvastam, ha olyan rész jött, egyszerűen elsírtam magam. A blogod által jöttem rá, hogy sosem szabad félni kimutatni az érzéseidet, mert abban semmi rossz nincs!! Így csak gratulálni tudok neked és sok sikert kívánni a jövőben! :)
    Még egyszer: Köszönöm, hogy megírtad ezt a blogot ;)
    Millió puszi: Kike :)

    VálaszTörlés
  22. Koszonom koszonom h reszese lehettem ennek a blognak
    Egyszeruen hihetetlen
    Egy szazas zsepit bizti elhasznaltam

    VálaszTörlés
  23. 2019-et írunk. Ma találtam rá a blogodra. Mit is mondhatnék....
    A blogod a kelleténél sokkal de sokkal jobban megviselt mint amire számítottam. Hogy miért? A legjobb barátom is rákban halt meg, a blog pedig teljesen átadta azokat a momentumokat amik ilyenkor lejátszanak az emberek fejében. Annyira áttudtam érezni Louis szerepét mert pontosan ezen mentem keresztül lassan egy éve...még az évszám is passzol....május 22-én lesz 1 éve hogy ő már nincs közöttünk.😭😭😭😭😭

    VálaszTörlés